AZ EGÉSZSÉGÜGYI TUDOMÁNYOS TANÁCS TUDOMÁNYOS ÉS KUTATÁSETIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA A BETEGEKET A GYÓGYKEZELÉS SORÁN MEGILLETŐ TÁJÉKOZTATÁSI ÉS BELEEGYEZÉSI JOGRÓL
Az önrendelkezési jog az ember alapvető személyiségi joga, mely az egészségügyben, diagnosztikus és a gyógyító eljárásokkal kapcsolatban is érvényesül.
Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény , valamint a Ptk. 75.§, valamint a 76.§ alapján a beteg minden testi-lelki ártalmának (betegségének, kóros állapotának) kezelését (megelőzését, megszüntetését, javítását) - a pontosan meghatározott jogszabályi kivételekkel - az érdekelt egyetértő beleegyezésével szükséges elvégezni ahhoz, hogy bármi jogi felelősség e tekintetben kizárható legyen.
Jogszabályban rögzített kötelező forma nélkül is célszerű a beleegyezés írásbeli rögzítése, amellyel az orvos tevékenységének jogszerűsége pontosan dokumentálható.
A tájékoztatás.
A beteg saját személyére vonatkozó döntési jogának gyakorlásához a legalapvetőbb feltétel a döntéshez szükséges megfelelő tájékoztatás és annak megértése (lásd az Egészségügyi Törvényt végrehajtó 15/1972.(VIII.5.)EüM rendelet 83.§(1) bekezdését a tájékoztatás megfelelősségéről és tárgyilagosságáról).
A tájékoztatás akkor megfelelő, ha a beteget az általa elfogadott (kért, választott) kezelésbe történő beleegyezés előtt tájékoztatjuk a betegség lényegéről, kórjóslatáról, a választható kezelési módszerek kockázatáról, várható következményeiről.
A tájékoztatásnak ki kell terjednie a beteg egészségi állapotának jellemzőire (kórisme, életmódra befolyással bíró állapotok, kóros elváltozásra utaló gyanújelek), a kezelés természetére és céljára, a tervezett és a még szóba jövő, választható kezelések lehetséges kockázataira, következményeire (előnyökre, hátrányokra, lehetséges korai, késői szövődményekre), a kezelés esetleges elutasítása esetén várható következményekre. Meg kell válaszolni a beteg minden kérdését.
A hozzájárulás (beleegyezés) tényét célszerű minden esetben írásban rögzíteni, különösen akkor, ha a várható, vagy eshetőlegesen bekövetkező sérelem nagysága azt indokolttá teszi. A hatályos jogszabályok alapján kötelező formaként nem mellőzhető a nyilatkozat írásba foglalása műtét, műtétnek minősülő vizsgálati eljárás, valamint minden olyan vizsgálati és gyógyító eljárás esetén, amely a beteg letét közvetlenül veszélyezteti. Az utóbbi esetekben az írásbeliség csak akkor mellőzhető, ha adott helyzetben hozzájárulásra nincs szükség (közvetlen életveszély elhárítása, műtét közben szükségessé váló újabb műtéti beavatkozás, hozzátartozó nélküli, akaratnyilvánításra képtelen, kiskorú, cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg). A hozzájáruló nyilatkozat írásban történő rögzítése során a beteg különleges jogi státuszát is fel kell tüntetni. Amennyiben a beteg hozzájárulását nem személyesen adja, úgy a nyilatkozattevő pontos hozzátartozói jogállását a nyilatkozatra rá kell vezetni. Az írásbeli nyilatkozatot érvényességéhez a felvilágosítást adó orvos (kezelőorvos) és a beteg aláírásával látja el a jognyilatkozatot. Csak önkéntes hozzájárulás érvényes, vagyis, ha a beteg befolyásmentesen, nem tévedés, megtévesztés, fenyegetés hatására adja meg.
A tájékoztatás dokumentálása fontos, de a tájékoztatás, beleegyezés tényét rögzítő dokumentum elkészítése (formanyomtatvány kitöltése és aláírása) nem helyettesíti a kezelőorvos által személyes beszélgetés keretében lezajló, a betegre szabott, minden kérdésre kiterjedő felvilágosítást.
A tájékoztatásnak mindig meg kell előznie a kezelést (beavatkozást). A kezelőorvos ezt nem bízhatja másra (kivétel együttműködő orvos-csoport esetében). A kezelőorvos elsősorban saját gyógykezelési tevékenységével összefüggő kérdésekben tájékoztassa betegét, a tájékoztatás nem foglalhatja magába más orvos személyének illetve munkájának bírálatát, mert ez a más orvosok munkája iránti bizalmat gyengíti.
Cselekvőképes beteg esetében a beteg jogosult a hozzájárulásra. A 14 éven aluliak, valamint a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók esetében a kezelésbe való beleegyezés kizárólag a szülők vagy a törvényes képviselő kezében van. A 14 éves kor feletti fiatalkorú betegek esetében más szükséges és indokolt a beteg tájékoztatása, de a szülők és a törvényes képviselő egyetértő véleménye ebben az esetben is mellőzhetetlen. A beteg megfelelő tájékoztatás után dönt saját gyógykezeléséről, és ezáltal választ a rendelkezésre álló terápiák között is. Egyetértését bármikor visszavonhatja, illetőleg megváltoztathatja. Az orvosi tevékenység jogszerűsége csak arra a beavatkozásra, kezelésre vonatkozhat, amelyhez a beteg beleegyezését adta.
A tájékoztatás és a beleegyezés ne legyen adminisztratív tevékenység, hanem legyen az érdekelt orvos betegellátó tevékenységének lényeges része. A mai magyar jogi álláspont szerint a beteg előtt saját állapotával, gyógykezelésével kapcsolatban nincs titok, de az orvost más személyekkel szemben titoktartás kötelezi, ezért nagykorú beteg tájékoztatását szolgáló beszélgetés során harmadik személy csak a beteg egyetértésével lehet jelen. Ezért elegendő, ha a tájékoztatás és beleegyezés tényét írásbelileg rögzítő nyilatkozatot csak a tájékoztatott és a tájékoztatást adó írja alá.
Ezen állásfoglalás mellékleteként az alábbiakban konkrét javaslatot teszünk az alkalmazandó "Beleegyező nyilatkozat" formájára. Javasolható ilyen kérdőív használata, valamint hogy tartalmi elemeinek meghagyásával szakmánként kialakított speciális formanyomtatvány kialakítására kerüljön sor. Mint azt már hangsúlyoztuk, a nyomtatvány csak a tájékoztatás és a beleegyezés megtörténtét van hivatva dokumentálni, a sikeres orvos-beteg kapcsolat kialakításához az orvosi munkába vetett bizalom megtartásához bizalmas, türelmes, személyes kontaktuson alapuló beszélgetésre van szükség.