E széleskörű tevékenységnek csak keresztmetszetét lehet adni, melyet az alábbiakban próbálunk felvázolni:
A tudományos kutatás vonatkozásában az un. tárcaszintű kutatási főirányok kijelölésénél, ezekhez beérkezett pályázatok elbírálásánál a periódusok végén történő beszámolók kutatási eredményei értékelésénél a maximális mértékben törekedett az objektivitásra. Az opponensek, majd az egyetemek, a koordináló intézetek, valamint az EüM és az MTA közös bizottságai által véleményezett témákat a plénum rendszeresen megvitatta és a részletes vita és a plénum állásfoglalása alapján terjesztette fel a miniszterhez elfogadásra, továbbfejlesztésre vagy megszüntetésre vonatkozó javaslatát.
Hasonló módon tárgyalta meg és bírálta el az egyes kutatási periódusokról szóló beszámoló jelentéseket, valamint az országos Tudományos Kutatási Alapra (OTKA) az Alapkutatások Támogatási Alapjára (ATA) beérkezett pályázatokat, majd az elfogadott pályázatok időszakos beszámoló jelentéseit.
Ezen rendszeresen, visszatérő feladatokon kívül figyelemmel kísérte a Tanács saját bizottságai és az MTA-val közös bizottságok tevékenységét, az egyes tudományterületek helyzetét és az ott folyó kutatómunkát. Így foglalkozott többek között a gyógyszerészeti, az arterioclerosis, a rehabilitációs, a gerontológiai, a fogorvostudományi kutatások helyzetével és hívta fel a figyelmet az előrehaladás érdekében teendő intézkedésekre.
Megvitatta és értékelte az egyes kiemelt célprogramokban, mint például "az emberi és kísérletes malignus lymphomák korszerű és komplex diagnosztikája" (1981, 1986) vagy az Országos Kardiológiai Intézet és az MTA Szociológiai Intézete által folytatott "Az érelmeszesedés szív és érrendszeri betegségek" emberi és társadalmi feltételeinek vizsgálata a preventív kardiológiai stratégia kialakítására" (1984) "Orvosbiológiai diagnosztikus és terápiás készítmények kutatása és előállítása" (1981) kitűzött feladatokat és eredményeket.
Foglalkozott a tudományos eredmények értékelési módszerének "Scientometria" kidolgozására vonatkozó javaslatokkal." (1984.)
Az EüM kutatásirányító munkájáról és a továbbfejlesztés feladatáról", valamint az "EüM felügyeletei alá tartozó egyetemi kutatások személyi és tárgyi feltételeiről" a Tudománypolitikai Bizottság elé menő jelentések megvitatásánál (1986.) szükségesnek tartotta, hogy nyomatékosan rámutasson a következőkre: "a magyar orvostudománynak világszerte jó híre volt, és van még ma is, megállta helyét nemzetközi szinten is. Újabban azonban aggasztóvá váltak olyan, anyagi nehézségek - műszer, vegyszer beszerzési problémák, amelyek a tudományos munkát fékezik, ezért lemaradunk a kutatással, nem tudjuk fogadni az újat. A nehézségek megoldatlanságának az orvosképzésünk és betegellátásunk is kárát látja."